3.rész

-Emili, szeretnék feltenni neked egy nagyon fontos kérdést. Kérlek figyelj rám. - arcáról komolyságot tudtam leolvasni, ezért egy kicsit meg ijedtem.
- Igen?
Zayn letérdelt elém és elővett egy aprócska dobozt. Tudtam most mi fog történni, legalább is reméltem, hogy az amire gondolok, de nem tudtam egyszerűen elhinni.
-Emily Parker, hozzám jössz feleségül?- kérdezte meg szemeimbe nézve.
-Igen, igen, igen!!- ugrándoztam örömömben. Leírhatatlan érzések kavarogtam bennem. Azthiszem kimondhatom, hogy most 3 méterrel a felhők felett járok. Zayn felhúzta az ujjamra a gyűrűt, amit alaposan megvizsgáltam. Nem volt túl csicsás, de aranyból volt és a közepén egy gyémánt ékeskedett. Egyszerűen tökéletes.


Zayn szemszöge:
Nagyon izgultam mikor eljöttünk otthonról, régóta tervezgetem, hogy megkérem Em kezét, de most éreztem, hogy eljött az ideje. Mikor az óriás keréken voltunk már remegett kezem lábam, de szerintem nem vette észre rajtam. És akkor letérdeltem elé és feltettem neki a nagy kérdést. Féltem, hogy mi lesz ha visszautasít, de nagy szerencsémre nem így lett. Mikor kimondta azt a bűvös szót, úgy éreztem ennél boldogabb nem lehetek. Megtaláltam a Nagy Ő-t úgy érzem. Ebben a lányban meg van minden ami nekem kell. Szerény annak ellenére, hogy gazdagok. Visszahúzódó kicsit, pedig lenne mire nagyképünek lennie. Csoda szép, és mindenkivel nagyon kedves. Tudom, hogy Ő életem párja.
-Mrs. Malik. - mondta ki hangosan. Először furán hangzott, de aztán elfogott a büszkeség. Mrs. Malik gyönyörűen cseng ez a név, főleg ha egy ilyen elképesztő lány viseli. Nem is vettük észre, hogy így elszzaladt az idő. Már besötétedett, és leértünk a London Eye aljára. Kiszáltunk majd kéz a kézben sétálni kezdtünk. Oda jött pár rajongó és kértek autogrammot és képeket. Jól esett nekem is és menyasszonyomnak is, hogy nem csak tőlem de tőle is kértek páran aláírást. Pár szemfüles Directioner, kiszúrta Em ujján a gyűrűjét, és megkérdezték, hogy akkor mi most össze fogunk házasodni? Emily félve pillantott rám, én pedig a büszkeségtől dagadva válaszoltam nekik boldogan, hogy igen megkértem a kezét pár perccel ezelőtt, és ők az elsők akik tudnak róla. Szerencsére nagyon örültek neki, és elkezdtek sikongatni és gratuláltak. Általában idegesít, ha valaki beleordít a fülembe, de most még ez sem tudott zavarni. Ettünk két-két gombóc fagyit majd utunk egy parkba vezetett. Leültünk az egyik padra és beszélgettünk.
-Zayn, én ezt még mindig nem hiszem el. Mond, hogy nem álmodok. Csípj meg kérlek, vagy csinálj valamit, hogy végre elhigyjem, hogy ez a valóság. - Mondta csillogó szemekkel kedvesem. Hülyeségből bele csiptem egyet és mikor nem ébredt fel, megölelt és lágyan megcsókolt. Ezt a romantikus pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. A kijelzőre pillantottam és láttam, hogy anya hív. Muszáj volt felvennem..
-Szia egyetlen édesanyukám. Mondd mit szeretnél! - mondtam az örömtől kicsattanóan.
- Zayn, ne haragudj, hogy megzavartalak, de most azonnal haza kell jönnöd. Apád már megint részeg és az újdon sült haverjaival pókereznek.
 -Hogy micsoda? Ezt nem hiszem el. Mért kell ennek mindig tönkre tennie az én boldogságomat? - ez az ember bármikor fel tud húzni, még a lenyugodtam és legboldogabb perceimben is képes rá.
-Hát, tudod milyen az apád, de amikor azt mondtam neki, hogy elhagyom akkor megfenyegetett, hogy meg ölet.
-Mi van? És nekem erről eddig mért nem szóltál? Majd én megtanítom neki. - kiabáltam már a telefonba.
-Jöhet Em is?
-Kisfiam, ne haragudj, de jobb lenne, ha most inkább haza menne. Nem szeretném, hogy ezt lássa.
-Jó, oké, megértettem. Nemsokára otthon leszek. - és ezzel kinyomtam a telefont. Keveredtek bennem az érzelmek. Egyszerre voltam, boldog amiatt hogy nem rég mondott igen-t a legfantasztikusabb lány a Földön akit ismerek. És ezzel ellentétben dühös is voltam apámra. Aki már megint túl lőtt a célon. Ha ez így folytatódik meg fogok bolondulni abban biztos vagyok. Valamit tennem kell. Most szét tudnék ütni bármit idegességemben, nem fogja nekem tönkre tenni az életemet egy alkoholista ember.
-Emily, most haza kell, hogy kisérjelek, apám már megint nem bírt magával. Segítenem kell otthon. Ne haragudj kérlek.
-Persze, semmi baj. Megértem. - mosolygott egyet, de láttam, hogy egy kicsit megbántódott. Ha tehetném minden percemet vele töltenék,de ez sajnos nem lehetséges.

Emily szemszöge:

Zayn apja megint csinált valamit. Valamit, amit nekem nem mond el Zayn. Talán ha rákérdeznék akkor megtudnám, de úgy látom nem szeretné inkább ezt rám zúdítani. Pedig én segítenék neki, hiszen mostmár hivatalosan is a menyasszonya vagyok, és nem sokára pedig már a felesége is. Megfogta kezemet, majd egy kicsit sietős tempóban kezdtünk gyalogolni. Csak 2utcányira van a házunk ettől a parktól így 10perc alatt oda is értünk. Út közben nem beszélgettünk. Láttam, hogy nagyon bántják a most történtek, ezért inkább nem is eröltettem a beszélgetést. Az ajtó előtt adott egy csókot, majd elengedte kezemet. Még néztem ahogy szinte rohanva távolodik tőlem, majd egyszer csak eltűnt a sötét kivilágítatlan Londoni utcában. Beléptem az ajtón, és barátnőm egyből a nyakamba ugrott.
- Szia Ash. - köszöntöttem egy mosollyal, és két puszival.
-Emily, együtt költöztünk ide és már nem láttalak legalább 3 napja. Nem is telefonáltál. Mi volt veled? Hol voltál? Mit csináltál? Jó volt? Mesél el mindent. - zúdította rám kérdéseit.
-Tudod jól, hogy Zaynnel voltam. És hát történ nagyon jó dolog is, és szörnyű is. Felmentünk a szobámba, és elmeséltem neki mindent ami ebben a pár napban történt. Ő csak ült velem szemben, és hallgatta történetemet. Néha nevetett egyet, vagy éppen legörbült a szája. Mikor pedig ahoz a részhez értem ami ma este történt, majd kiugrott a bőréből. Már most elkezdte tervezni a lánybúcsúmat, és az esküvőt. Megígértem neki, hogy mindenképpen lehet ő a koszorús lány.
-És Zayn mért nem jött be? - kérdezte kicsit szomorkásan.
-Anyukája hívta, hogy Yaser megint csinált valami butaságot. Ezért haza kellett rohannia, de előtte még azért haza kísért. Nem akarta, hogy egyedül kóvályogjak sötétben.
-Sajnálom. - mondta tényleg megbánó tekintettel, amit nem is nagyon értettem hiszen ő nem tett semmit.

__________________________________________________________________________________


Zayn szemszöge :

Mikor beléptem az ajtón 5 embert láttam az asztal körül akik kártyáztak. Ezzel nem is lett volna bajom, ha ezt nem 4 üveg vodka, és nem is tudom hány doboz sör mellett csinálnák. Most komolyan 1 napja van itt, és már hozott haza 4 részeges embert. Anya rohant oda hozzám.
- Zayn, kérlek küld el őket, vagy csinálj valamit. Már itt ülnek legalább 3órája. Isznak, kiabálnak és pókereznek folyamatosan.
- Nyugi anya. Majd én rendet teszek. - tettem vállára kezemet, és kedvesen válaszoltam neki.
-Szia apa. Kérlek küld el a haverjaidat! - utasítottam nyugodt hangnemben.
-Dehogy is. Nem mennek ők innen sehova se. Mi még játszunk. Menjetek fel aztán csináljatok amit akartok, de mi még maradunk. - csak úgy áradt belőle a büdös alkohol szag.
-Légyszi apa. Nem akarok veled veszekedni, küld el őket!
-Megmondtam, hogy nem mennek sehova! Hagyjál minket vékén. Törődj a kis ribancoddal. Hogy is hívják? Valami Emily ugye? Na menjél inkább hozzá, aztán ott panaszkodjál! - össze röhögött a haverjaival, majd folytatta a kártyázást.
-Na ide figyelj. Én nem akartam semmilyen veszekedést se, de az, hogy Em-et leribancozot túl megy minden határon. Ő nem ártott neked semmit, úgyhogy ne keverd ide. Amúgy is az én házamba vagy, szóval egyelőre azt csinálod amit én mondok. Szóval tünés innen most azzonnal! - emeltem fel a hangomat.
-Hé kölyök, menj inkább fel, hagyd a felnőtteket játszani. - mondta nem éppen udvariasan egyik vendégünk. Odafordultam hozzá, és pólójánál fogva rángattam fel az asztaltól, majd az ajtóhoz vittem és kilöktem rajta. Tudom nem volt szép dolog tőlem, de nem hagyhatom annyiban a dolgot.
-Na most pedig huzzatok haza mind annyian, vagy ha nagyon akarjátok titeket is kidobhatlak! - kiabáltam rájuk. Sikeres volt, ugyan is felálltak az asztaltól és haza indultak.
-Most ez még is mire volt jó taknyos? -állt fel apám az asztaltól és kezet emelt rám. Elkaptam kezét majd visszalöktem a szére.
-Vagy ott maradsz, vagy lefekszel aludni nekem aztán mindegy, de nem iszol többet megértetted? - tudom, hogy nem kéne így viselkednem vele, de ha a szép szóból nem ért akkor mást nem tudok csinálni. Nem tudom mikor lett ilyen, mikor még nem voltam híres egy nyugodt és minta család voltunk. Aztán minden megváltozott. Talán, ha nem megyek el az x-faktorba még mindig úgy élhetnénk mint előtte. Nem voltunk gazdagok, de boldogok voltunk és mindenem meg volt még úgy is. Emlékszem amikor elmentünk együtt kirándulni. Londontól nem messze egy kis erdős részre mentünk. Az egész család számháborúzott a fák között. Felderítettük az egész helyet, és találtunk egy kis tisztást. Tényleg olyan volt mint a mesékben. Egy patak volt ott aminek volt egy kis vizesése. A Nap átsütött a fák lombjai között és fénye megcsillant a vizen. Láttunk őzeket és nyuszikat is. Hm.. Milyen jó is volt akkor még. Most meg? Verekszek az apámmal. Szörnyű, hogy mi lett ebből a családból. Szégyellem magamat, mert megütöm, mert kiabálok vele, de ha nem teszek semmit csak még rosszabb lesz ez az állapot. Gondolat menetemből egy ütés zökkentett ki amit Yaser mért a fejemre. És tessék már megint verekszünk.
-Apa, - szólítottam meg kedvesen. - emlékszel még milyen volt régen? Amikor normálisak voltunk. Amikor mentünk minden felé, és együtt voltunk? Hiányoznak azok az idők. Próbáljunk meg olyanok lenni megint. Mint pár évvel ezelőtt. - ahogy ezeket kimondtam legördült egy könnycsepp az arcomon. Lehet hogy már 20 éves vagyok, és erős, de ezt nem tudom magamba tartani. Senki nem tudja milyen volt az életünk azelőtt, hogy ismert lettem.
-Igen emlékszek, és tudod mit gondolok? Hogy a mostani életem nekem sokkal jobban tetszik. Akar a szar ugyan olyan lenni mint régen. Inkább adj egy pohár sört! - mondta gorombán. Én ezt már nem bírom tovább. Az ajtó felé indultam. Leakasztottam a bőrkabátomat, majd kiléptem az ajtón és kocsiba ültem. Nem tudtam pontosan merre is megyek, csak hajtottam egyenesen. Néha befordultam jobbra, aztán balra és észrevettem egy bulizó helyet. Leparkoltam majd bementem és a pulthoz sétáltam. Rendeltem egy jäger-t, majd még egyet és egy újabbat. Bementem a tánc térre és egy két csajjal elkezdtem táncolni. Tudom, hogy ha ezt meglátná Em, nem lenne jó vége, de most valahogy még ez sem tud érdekelni. El akarok felejteni ma estére mindent. Egyszer csak egy nagyobb társaságba keveredtem és ittunk. Volt ott pár lány is. Sokat táncoltunk. Aztán előkerült valami fehér por, és onnantól kezdve semmire sem emlékszek..

Meghoztuk a 3. részt is. tudom, hogy 1 hetet késtünk vele és nagyon sajnáljuk. Összesen 446-an nézték már meg a blogot, és 5 feliratkozónk is van, amit nagyon nagyon megszeretnénk köszönni. Iszonyatosan jó érzés azt látni, hogy kíváncsiak vagytok a történetre. Közben megkaptuk életünk első díját amit még egyszer nagyon megszeretnék köszönni. Remélem tetszett ez a rész is, ha így van akkor komizzatok és iratkozzatok fel. :) ♥

1. díj

Nagyon szépen köszönjük az 1. díjunkat :) ♥



Szabályok :
 - 11 dolog rólam
 - 11 válasz
 - 11 kérdés
 - 11 bloggernek tovább küldeni

11 dolog rólunk: 

Laura: 

1.kedvenc színem a zöld
2.nagyon szeretem a palacsintát
3.imádom a One Dircetion-t, Jaden Smith-t, Justin Bieber-t és Austin Mahone-t
4.kedvenc állatom a zsiráf
5.kedvenc 1D tagom Harry és Niall
6.van egy nővérem
7.a legjobb barátnőim az írótársam, és az egyik osztálytársam
8.nagyon szeretnék eljutni Londonba
9.nem szeretem a mosolyomat
10. 14 éves múltam júniusban
11.imádok moziba járni

Barbi
1.imádom  Austin Mahone-t , az 1D-t és Justin Bieber-t
2.van egy húgom
3.szőkére és rózsaszínre szeretném festetni a hajam
4.minden álmom hogy találkozzak Austinnal
5. 8nap múlva 14 éves leszek
6.szeretnék a legjobb barátnőmmel ugyan abba a suliba menni
7.van egy kutyusom és mindennél jobban szeretem
8.a barátaimért bármire képes vagyok J
9.imádok vásárolni , főleg ha kapok rá pénzt és nem a sajátomat költöm
10. nagyon hiányoznak a barátaim
11.kedvenc hobbim : a rajzolás


11 válasz

1. Ki a kedvenc az 1D-ből és miért?
L: Harry és Niall,
B: Zayn
2. Mikor kezdted írni a blogod?
augusztus 5.-én
3. Mi az-az étel amit ha tehetnél mindig ennél?
L: pizza
B: krumplis tészta
4. A legjobb barátnőd minden titkodról tudd?
L:igen
B: sztem igen
5. Mi az a szám, amit már rongyosra hallgattál?
L: Calvin Harris: I need your love
B: Rihanna : Unfaithful
6. Szerinted milyen párost alkot Eleanor és Louis?
L: először nem nagyon szerettem Eleanor-t, de most már elfogadtam,hogy ő Louis barátnője és nagyon kedves lány. Szerintem összeillenek és Louis igazán boldog El mellett.
B: szerintem nagyon szép párost alkotnak. Szerintem nagyon összeillenek és szerintem is Louis nagyon boldog és szerencsés .
7. Milyen véleményen vagy, hogy Dani és Liam különmentek? :'cc
L: nekem Payzer volt a kedvencem. Mikor megtudtam, hogy szakítottak még sírtam is egy kicsit..
B: Olyan szép párt alkottak, nagyon rossz hogy szakítottak szerintem Liam nehezen találna még egy ilyen lányt mint Dani
8. Szerinted Zayn és Perrie összeillenek?
L: igen, külsőre is és belsőre is.
B: Szerintem nagyon , Perrie gyönyörű Zayn meg rohadt helyes úgyhogy tényleg külsőre és belsőre is teljesen összeillenek J
9. Ha a kedvenc színedet összekeverjük a pirossal, milyen színt kapunk? :DDD
L: zöld+piros.. hát nem tudom
B: kék+piros… tehát lila
10. Mi szeretnél lenni, ha nem kéne érte semmit tenned?
L: nagyon gazdag.
B: nagyon szép xd
11. Mióta szereted az 1D-t? :)
L: április 15.-én volt 1éve ♥ :)
B: nem tudom de elég rég óta J


11 kérdés: 

1. Mit gondolsz Taylor Swift-ről?
2. Ha választhatnál melyik sztár lenne a férjed ?
3.Milyen színű a szemed ?
4.Mi a kedvenc zenéd ?
5. Ha találkoznál az 1D-s srácokkal és 1 autogramot kérhetnél , kitől kérnéd ?
6. Szerinted Niall elszánja majd egyszer magát egy tetoválásra ?
7.Mért kezdtél el blogolni?
8.Mi a kedvenc könyved?
9.Ha csak egy dolgot vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, mi lenne az?
10.Ki a kedvenc énekesed?
11. Tél vagy nyár?

2. rész

Mikor lehúzták a bőröndöket a földszintre, és indulásra készen állt mindenki, kinyílt az ajtó és Yaser lépett be rajta. Zayn odafordult hozzá és öklével, apja fejébe vágott. Ettől kicsit megszédült, de mielőtt magához térhetett volna, Zayn jókora erővel a gyomrába ütött. Yaser elterült a földön, a feje pedig hangosan koppant a kövön. Egy pillanatig síri csend lett a hall-ban, majd barátom még belerúgott az ittas személybe. Safaa elkezdett sírni, mire anyukája magához húzta, átölelte, majd megpuszilta a kislányt.
-Most már indulhatunk! - utasította Zayn a többieket.
-Kisfiam, bármit is tett apád, nem hagyhatjuk itt. Mi lesz vele? Hol fog lakni? Gondolkodj egy kicsit. Még is csak az édesapád.
-Inkább ne is lenne apám.- mondta megvetően, nézve a földön fetrengő férfira.
-Ne mondj ilyent! Most pedig Waliyha rakj össze pár cuccot neki! Zayn emeld fel és hozd ki a kocsiba! Ő is jön velünk, vagy különben mi sem megyünk! - mondta ellenállást nem tűrő hangnemben Trisha. - Emili kérlek segítenél kivinni a bőröndöket? - kérdezte tőlem, már kicsit nyugodtabban.
-Persze. - megfogtam egy bőröndöt és kivittem a kocsihoz. Ezután segítettem Zaynnek beültetni az autóba Yaser-t. Eközben a többiek is elfoglalták helyeiket, majd útnak indultunk London felé. Tíz perc elteltével mozgolódni kezdett Yas.
-Hol vagyok? Hova megyünk? - mormolta ébredezve.
-A kocsimba. És hozzám megyünk. Ugyan is TE elvesztetted a házatokat. Nincs hol laknotok. Fel tudod fogni hogy mit csináltál? Még is honnan a faszból jött ez az ötlet? Elment a maradék eszed is? - kiabált Zayn.
-Ja tudom má'. Nyugodjál le fiam. Neked úgy is van elég pénzed majd veszel nekünk. Nem mindegy neked? A hülye kis bandád miatt úgy is annyi pénzt kapsz. Pedig hangod az semmi nincs pont mint annak a másik 4 buzinak. De legalább eltartasz minket. - mondta még az alkohol hatása alatt.
- Mi van? Azért vagyok jó hogy eltartsalak titeket? Igen? Akár ki is szállhatsz azonnal az autóból aztán boldoguljál ahogy akarsz. Az se érdekel ha éhen halsz. Csak is anya miatt viszlek el magamhoz különben még mindig ott feküdnél azon a mocskos padlón. A bandát pedig ne merd leszólni mert megtapasztalhatod újra a fájdalmat.
-Huha, most aztán kurvára félek ám tőled te kis taknyos.
-Jól van mos tmár aztán elég legyen. Itt vannak a lányok is nem zavar? - kérdezte zaklatottan Trisha
-Engem aztán nem.- válaszolta Yaser unottan.
-Na ide figyelj te utolsó szemét láda. Azt még eltűröm hogy velem így beszélsz, de azt hogy anyával és a tesóimmal is, azt aztán már nem. Elég volt belőled már most. Fogd be a szádat és örülj annak, hogy egyáltalán magunkkal viszünk. - Mondta Zayn hátra fordulva apjához.
-Zaaaaaaaaaaaayn vigyááázz!!!- kiabáltam rá, ugyan is átmentünk a másik sávba, és egy kamion jött velünk szembe. Z elrántotta a kormányt és az utolsó pillanatban el tudtuk kerülni a teherautót.
-Látod? Ez is miattad van. Ha te nem lennél ilyen balfasz, most minden rendben lenne az életünkkel, de nem, neked ezt is tönkre kell tenned, mint ahogy minden mást is. - Ennyire még sosem láttam mérgesnek Zayn-t mint most.
-Jól van. Vezessél csak tovább. - mondta Yas nem is törődve semmivel.
Láttam, hogy Zayn vissza szólt volna még neki, de nem tette. Rátettem kezére az enyémet és próbáltam egy kicsit nyugtatni, ami úgy láttam segített.
Mikor megérkeztünk a házhoz, mindenki bevitte a bőröndjeit, majd elfoglalták szobáikat.
-Zayn, beszélhetnénk egy kicsit? - kérdeztem kedvesemtől.
-Persze, mondjad csak. - válaszolt mosolyogva.
-Szóval.. Tudom hogy most ez nehéz neked, de arra szeretnélek kérni, hogy ne foglalkozz apáddal. Tudod milyen nehéz természete van. Nézd el neki. Kérlek ne veszekedjetek. Ez senkinek sem tesz jót. - mondtam szinte könyörögve.
-Édesem, ne aggódj emiatt. Meg tudom oldani. Próbálok elnéző lenni vele, de tudod jól, hogy ez nem mindig fog sikerülni. Most viszont átmegyek anyához egy kicsit. - nyomott egy puszit a számra, majd kiment. Éhes lettem, ezért lementem a konyhába, hogy szerezzek valami ételt. Mikor leértem nem túl szép látvány fogadott. Yas a tv előtt ült egy szál alsónadrágban, a többi ruhája össze-vissza elvolt dobálva a nappaliba, kezében pedig egy sör volt. A konyhába félig ki volt még nyitva a hűtő ajtó, és tojások voltak a földön. Nem tudom mit csinált itt ez az ember, de már most nem tetszik ez nekem. Még csak 10 perce van itt és úgy néz ki az alsó színt mint valami disznó ól. Gyorsan összetakarítottam, majd vettem ki egy kis ételt a hűtőből. Volt még otthon spagetti, úgyhogy ettem belőle, majd vissza mentem a felső szintre.
-Em, merre vagy? - hallottam meg Zayn hangját.
-Itt vagyok gyere csak. - válaszoltam mosolyogva.
-Mit szólnál hozzá, ha elmennénk a London Eye-hoz úgy 20 perc múlva?
-Szerintem ez remek ötlet. Most kell egy kis kikapcsolódás.- feleltem boldogan.
-Akkor készülj el, és indulhatunk is.
Csak 20 percem van szóval igyekeznem kell. Bementem a fürdőszobába és a tükör elé álltam. Hát mit mondjak. Nem festettem valami csodásan. Tettem egy kis alapozót az arcomra, és használtam még egy kis szempilla spirállt, majd szemceruzával kihúztam a szemem alját. A hajamat összefogtam lófarokba, majd ruhát kezdtem keresni. Végül egy szaggatott farmert vettem fel, fehér trikóval és némi kiegészítővel, fújtam magamra egy kis parfümöt, majd felvettem a magassarkú cipőmet is.
-Indulhatunk! - szóltam barátomnak.
-Milyen pontos vagy. - mosolygott.
Kéz a kézben sétáltunk London utcáin. Mikor odaértünk csak pár ember állt sorba. Zayn kifizette a jegyeket, majd beszálltunk. Az egész kabinban csak ketten voltunk. Már nagyon sokszor jöttünk ide, de ez valahogy még is más volt. A Nap már lemenőben járt, így a kilátás még gyönyörűbb volt. Az égen összemosódtak a szebbnél szebb színek. A Temze tükrén megcsillant a kivilágított hidak fénye. Mesébe illő pillanat volt ez.
-Nézd milyen szép a táj. Pont olyan mint egy festmény. - mutattam a távolba.
-Ritka pillanatok egyike, mikor Londonban nem esik az eső. Szerencsénk van. Emili, szeretnék feltenni neked egy nagyon fontos kérdést. Kérlek figyelj rám. - arcáról komolyságot tudtam leolvasni, ezért egy kicsit meg ijedtem.
- Igen?

Először is elszeretném mondani, hogy nagyon nagyon köszönjük a 205 megtekintést. Nem is tudjátok, mennyire boldogok voltunk mikor megláttuk, hogy ennyien megnéztétek, köszönjük a 6 kommentet az előző részhez.. Lehet, hogy volt benne helyesírási hiba és a vesszőket se mindig tettem ki, de nézzétek el nekem légyszi :) A következő rész szombaton várható, vagy, ha összegyűlik 10 komi.   Ha tetszett iratkozzatok fel, vagy írjatok komit. Oldalt pedig tudtok szavazni is. :)

1.rész

Emily Parker vagyok. 2 éve költöztünk Londonba a családommal, és csodás barátnőmmel, Ashley-vel. Apa a világ egyik leghíresebb bandájának a menedzsere, így ismertem meg mostani barátomat, Zayn-t. Már 1éve és 1 hónapja, hogy együtt vagyunk. Éppen egy elegáns étterembe jöttünk ebédelni párommal. Gyönyörű ez a hely, a pincérek sürögnek-forognak, a többi asztaltól halk duruzsolás hallatszik. Ahogy elnézem ezt a helyet, nem valami olcsó. Nem szeretem,ha Zayn sok pénzt költ rám, ugyanis ilyenkor mindig rossz érzés tölt el. Mi sem vagyunk szegények, sőt.. De ezzel sosem szerettem dicsekedni. Az egyik pincér elkísért minket egy szabad  asztalhoz. Barátom kihúzta nekem a széket, majd ő is helyet foglalt.
Egy-egy étlapot kaptunk, ami telis tele volt finomabbnál - finomabb ételekkel. Pár perccel később egy újabb pincér jelent meg mellettünk.
-Mit hozhatok a kedves vendégeknek? - kérdezte mosolyogva.
-Én egy roston sült csirkemellet kérnék, párolt zöldséggel és hasábburgonyával, köretnek pedig szeretnék kérni uborka salátát. - feleltem kedvesen.
-Én pedig egy mandulás pisztrángot kérek szépen, sült krumplival. - adta a választ Zayn is.
-Rendben. Körülbelül fél órán belül tálaljuk.
-Köszönjük.- válaszoltam. - Na és mi újság a fiúkkal?- ezzel Zaynhez fordultam.- Már régen találkoztam velük.
-Képzeld Harry becsajozott. - nevetett fel hangosan.
-Most meg mért nevetsz?
-Hát ha ismernéd a lányt akkor értenéd. Egy pláza cica. Rózsaszín műköröm, rózsaszín ruhácska a kutyuskára, ugyanolyan színű ruha a plasztikázott melleire. Egy kész hisztéria. Folyamatosan nyávog és visítozik. Már elegünk van belőle, de Harry kénytelen vele maradni, ugyanis ez az apád ötlete volt. Kamu csaj.- számolt be végig nevetve Zayn.
-Hogy micsoda? -kérdeztem meglepetten.- Nekem erről nem is mesélt apa. - kacagtam már én is. - Szegény Harry milyen kínokat élhet át ez mellett a nő mellett.
-Ha eljössz a következő koncertünkre, akkor te is megismerheted személyesen.
-Már alig várom.- kiáltottam fel.- és a többi fiú? Nekik ugye nincs kamu kapcsolatuk?
-Nem, dehogyis. Csak Harry ilyen "szerencsés". Viszont Liam és Danielle szakítottak, úgyhogy eléggé kivan szegény. Szoktam hallani mikor sír. De véget kellett vetni kapcsolatuknak, mert Dani már nem bírta elviselni, hogy a rajongók folyton bántják, és sosem láthatja kedvesét.
-Zayn, mi sem találkozunk túl sokat, de azért ilyen fontos dolgokat előbb is elmondhatnál. - háborodtam fel egy kicsit.
Még egy ideig beszélgettünk majd 10 perc elteltével már meg is érkezett az ebédünk. Nagyon ínycsiklandozóan nézett ki, az íze pedig mennyei volt.
-Ilyen finomat még életemben nem ettem. Köszönöm hogy elhoztál ide édesem.
-Ez természetes dolog Em. - nyomott egy puszit az arcomra.
Zayn telefonja csörögni kezdett.
- Halló?... Hogy micsoda?.. Mondd hogy csak viccelsz.. Ezt nem hiszem el.. Anya ez most komoly?.. Azonnal ott vagyok. - és ezzel letette a telefont.
- Mit mondott? - kérdeztem aggodalmasan.
- Menjünk. Majd a kocsiban mindent elmondok.
Letettünk az asztalra elegendő pénzt arra, hogy kifizessük az ebédünket, majd rohanva távoztunk. Beültünk a kocsiba és Zayn hajtani kezdett.
-Most már elmondod mi a francért kellett úgy elrohanni?- kérdeztem kissé idegesen.
- Anya hívott. Apa.. Apa elvesztette a házat poker-en. - láttam hogy legördült egy könnycsepp az arcán ahogy ezeket a szavakat kimondta.
-Nem Zayn. Csak hazudsz. Biztos nem ezt mondta. Ez nem lehet igaz. Apád iszik és szerencsejátékozik az igaz, de hogy a házat tenné fel.. Nem ezt még belőle se nézem ki.
-Hidd már el Emily az égszerelmére. Ez mind igaz. Most mégis mit csináljak? Most vettem nekik azt a házat. Ez a barom meg már el is vesztette. - Kiabálta mérgesen.
Az úton többet nem szóltunk egymáshoz. Végig 100 km/h felett mentünk, így alig 1 óra alatt megérkeztünk a szülők házához. Amiben még ők éltek, de már nem sokáig.. Zayn berontott az ajtón.
-Hol van? Hol van? Kicsinálom ha megtalálom.- üvöltötte ahogy csak tudta.
-Nincs itthon. Most is a kocsmában van.- mondta egyhangúan egyik testvére.
Odajött a családból mindenki kivéve azt az alkoholista szemetet. Leültünk az asztal köré és Trisha el kezdte mondani hogy történt az egész.
- Ma is mint minden nap elment reggel a kocsmába. Tudtam hogy ott szoktak pokerezni a többi részeges haverjával. Nem is törődtem vele, hiszen már megszoktam. Éppen az ebédet főztem, amikor haza jött olyan részegen, hogy alig bírt megállni a lábán. Csoda, hogy haza talált. Azt mondta költözünk. Nem tudtam miről beszél úgyhogy ráhagytam. Majd elkezdte mondani hogy eljátszotta a házat, és hogy ezért hajléktalanok lettünk. Majd nevetett egyet. Azt hittem hogy csak hazudik, de aztán elmentem a kocsmába megtudni az igazságot. Az pedig nem volt más mint hogy tényleg elvesztette a házunkat. Elkezdtem sírni majd haza futottam és ordítoztam vele. Mire ő.. megütött engem.
-Hogy mert téged bántani? Csak jöjjön haza én kitekerem a nyakát. Ezt nem hagyom annyiba az biztos. Eljátsza a házat és megüt Téged? Ezt már nem tűröm el.- mondta idegesen Zayn. - Pakoljátok össze a fontos dolgaitokat. Nálam fogtok lakni. - utasította őket Zayn.
Én végig csendben ültem. Nem akartam bele avatkozni a családi gondjaikba.
Mikor lehúzták a bőröndöket a földszintre és indulásra készen állt mindenki, kinyílt az ajtó és Zayn apja lépett be rajta..



Hát ez lenne az első rész. Ha tetszett akkor írj egy kommentet, vagy iratkozz fel. A részeket 1-2 naponta fogom hozni, vagy egy bizonyos komment szám után. : ) 

prológus

Emily Parker egy átlagos 18 éves lány azzal a különbséggel, hogy ő Zayn Malik barátnője már több mint 1 éve. Em édesapja a híres One Direction menedzsere. A pár eddigi boldog éveinek véget vet egy családi probléma. Ez nagy mértékben befolyásolja a kapcsolatukat, és a banda karrierjét is. A történet során sok akadállyal kell szembenéznie a szerelmeseknek. És hogy ez mind mi miatt van, és hogy végződik? Hamarosan mindenre fény derül...