2. rész

Mikor lehúzták a bőröndöket a földszintre, és indulásra készen állt mindenki, kinyílt az ajtó és Yaser lépett be rajta. Zayn odafordult hozzá és öklével, apja fejébe vágott. Ettől kicsit megszédült, de mielőtt magához térhetett volna, Zayn jókora erővel a gyomrába ütött. Yaser elterült a földön, a feje pedig hangosan koppant a kövön. Egy pillanatig síri csend lett a hall-ban, majd barátom még belerúgott az ittas személybe. Safaa elkezdett sírni, mire anyukája magához húzta, átölelte, majd megpuszilta a kislányt.
-Most már indulhatunk! - utasította Zayn a többieket.
-Kisfiam, bármit is tett apád, nem hagyhatjuk itt. Mi lesz vele? Hol fog lakni? Gondolkodj egy kicsit. Még is csak az édesapád.
-Inkább ne is lenne apám.- mondta megvetően, nézve a földön fetrengő férfira.
-Ne mondj ilyent! Most pedig Waliyha rakj össze pár cuccot neki! Zayn emeld fel és hozd ki a kocsiba! Ő is jön velünk, vagy különben mi sem megyünk! - mondta ellenállást nem tűrő hangnemben Trisha. - Emili kérlek segítenél kivinni a bőröndöket? - kérdezte tőlem, már kicsit nyugodtabban.
-Persze. - megfogtam egy bőröndöt és kivittem a kocsihoz. Ezután segítettem Zaynnek beültetni az autóba Yaser-t. Eközben a többiek is elfoglalták helyeiket, majd útnak indultunk London felé. Tíz perc elteltével mozgolódni kezdett Yas.
-Hol vagyok? Hova megyünk? - mormolta ébredezve.
-A kocsimba. És hozzám megyünk. Ugyan is TE elvesztetted a házatokat. Nincs hol laknotok. Fel tudod fogni hogy mit csináltál? Még is honnan a faszból jött ez az ötlet? Elment a maradék eszed is? - kiabált Zayn.
-Ja tudom má'. Nyugodjál le fiam. Neked úgy is van elég pénzed majd veszel nekünk. Nem mindegy neked? A hülye kis bandád miatt úgy is annyi pénzt kapsz. Pedig hangod az semmi nincs pont mint annak a másik 4 buzinak. De legalább eltartasz minket. - mondta még az alkohol hatása alatt.
- Mi van? Azért vagyok jó hogy eltartsalak titeket? Igen? Akár ki is szállhatsz azonnal az autóból aztán boldoguljál ahogy akarsz. Az se érdekel ha éhen halsz. Csak is anya miatt viszlek el magamhoz különben még mindig ott feküdnél azon a mocskos padlón. A bandát pedig ne merd leszólni mert megtapasztalhatod újra a fájdalmat.
-Huha, most aztán kurvára félek ám tőled te kis taknyos.
-Jól van mos tmár aztán elég legyen. Itt vannak a lányok is nem zavar? - kérdezte zaklatottan Trisha
-Engem aztán nem.- válaszolta Yaser unottan.
-Na ide figyelj te utolsó szemét láda. Azt még eltűröm hogy velem így beszélsz, de azt hogy anyával és a tesóimmal is, azt aztán már nem. Elég volt belőled már most. Fogd be a szádat és örülj annak, hogy egyáltalán magunkkal viszünk. - Mondta Zayn hátra fordulva apjához.
-Zaaaaaaaaaaaayn vigyááázz!!!- kiabáltam rá, ugyan is átmentünk a másik sávba, és egy kamion jött velünk szembe. Z elrántotta a kormányt és az utolsó pillanatban el tudtuk kerülni a teherautót.
-Látod? Ez is miattad van. Ha te nem lennél ilyen balfasz, most minden rendben lenne az életünkkel, de nem, neked ezt is tönkre kell tenned, mint ahogy minden mást is. - Ennyire még sosem láttam mérgesnek Zayn-t mint most.
-Jól van. Vezessél csak tovább. - mondta Yas nem is törődve semmivel.
Láttam, hogy Zayn vissza szólt volna még neki, de nem tette. Rátettem kezére az enyémet és próbáltam egy kicsit nyugtatni, ami úgy láttam segített.
Mikor megérkeztünk a házhoz, mindenki bevitte a bőröndjeit, majd elfoglalták szobáikat.
-Zayn, beszélhetnénk egy kicsit? - kérdeztem kedvesemtől.
-Persze, mondjad csak. - válaszolt mosolyogva.
-Szóval.. Tudom hogy most ez nehéz neked, de arra szeretnélek kérni, hogy ne foglalkozz apáddal. Tudod milyen nehéz természete van. Nézd el neki. Kérlek ne veszekedjetek. Ez senkinek sem tesz jót. - mondtam szinte könyörögve.
-Édesem, ne aggódj emiatt. Meg tudom oldani. Próbálok elnéző lenni vele, de tudod jól, hogy ez nem mindig fog sikerülni. Most viszont átmegyek anyához egy kicsit. - nyomott egy puszit a számra, majd kiment. Éhes lettem, ezért lementem a konyhába, hogy szerezzek valami ételt. Mikor leértem nem túl szép látvány fogadott. Yas a tv előtt ült egy szál alsónadrágban, a többi ruhája össze-vissza elvolt dobálva a nappaliba, kezében pedig egy sör volt. A konyhába félig ki volt még nyitva a hűtő ajtó, és tojások voltak a földön. Nem tudom mit csinált itt ez az ember, de már most nem tetszik ez nekem. Még csak 10 perce van itt és úgy néz ki az alsó színt mint valami disznó ól. Gyorsan összetakarítottam, majd vettem ki egy kis ételt a hűtőből. Volt még otthon spagetti, úgyhogy ettem belőle, majd vissza mentem a felső szintre.
-Em, merre vagy? - hallottam meg Zayn hangját.
-Itt vagyok gyere csak. - válaszoltam mosolyogva.
-Mit szólnál hozzá, ha elmennénk a London Eye-hoz úgy 20 perc múlva?
-Szerintem ez remek ötlet. Most kell egy kis kikapcsolódás.- feleltem boldogan.
-Akkor készülj el, és indulhatunk is.
Csak 20 percem van szóval igyekeznem kell. Bementem a fürdőszobába és a tükör elé álltam. Hát mit mondjak. Nem festettem valami csodásan. Tettem egy kis alapozót az arcomra, és használtam még egy kis szempilla spirállt, majd szemceruzával kihúztam a szemem alját. A hajamat összefogtam lófarokba, majd ruhát kezdtem keresni. Végül egy szaggatott farmert vettem fel, fehér trikóval és némi kiegészítővel, fújtam magamra egy kis parfümöt, majd felvettem a magassarkú cipőmet is.
-Indulhatunk! - szóltam barátomnak.
-Milyen pontos vagy. - mosolygott.
Kéz a kézben sétáltunk London utcáin. Mikor odaértünk csak pár ember állt sorba. Zayn kifizette a jegyeket, majd beszálltunk. Az egész kabinban csak ketten voltunk. Már nagyon sokszor jöttünk ide, de ez valahogy még is más volt. A Nap már lemenőben járt, így a kilátás még gyönyörűbb volt. Az égen összemosódtak a szebbnél szebb színek. A Temze tükrén megcsillant a kivilágított hidak fénye. Mesébe illő pillanat volt ez.
-Nézd milyen szép a táj. Pont olyan mint egy festmény. - mutattam a távolba.
-Ritka pillanatok egyike, mikor Londonban nem esik az eső. Szerencsénk van. Emili, szeretnék feltenni neked egy nagyon fontos kérdést. Kérlek figyelj rám. - arcáról komolyságot tudtam leolvasni, ezért egy kicsit meg ijedtem.
- Igen?

Először is elszeretném mondani, hogy nagyon nagyon köszönjük a 205 megtekintést. Nem is tudjátok, mennyire boldogok voltunk mikor megláttuk, hogy ennyien megnéztétek, köszönjük a 6 kommentet az előző részhez.. Lehet, hogy volt benne helyesírási hiba és a vesszőket se mindig tettem ki, de nézzétek el nekem légyszi :) A következő rész szombaton várható, vagy, ha összegyűlik 10 komi.   Ha tetszett iratkozzatok fel, vagy írjatok komit. Oldalt pedig tudtok szavazni is. :)