3.rész

-Emili, szeretnék feltenni neked egy nagyon fontos kérdést. Kérlek figyelj rám. - arcáról komolyságot tudtam leolvasni, ezért egy kicsit meg ijedtem.
- Igen?
Zayn letérdelt elém és elővett egy aprócska dobozt. Tudtam most mi fog történni, legalább is reméltem, hogy az amire gondolok, de nem tudtam egyszerűen elhinni.
-Emily Parker, hozzám jössz feleségül?- kérdezte meg szemeimbe nézve.
-Igen, igen, igen!!- ugrándoztam örömömben. Leírhatatlan érzések kavarogtam bennem. Azthiszem kimondhatom, hogy most 3 méterrel a felhők felett járok. Zayn felhúzta az ujjamra a gyűrűt, amit alaposan megvizsgáltam. Nem volt túl csicsás, de aranyból volt és a közepén egy gyémánt ékeskedett. Egyszerűen tökéletes.


Zayn szemszöge:
Nagyon izgultam mikor eljöttünk otthonról, régóta tervezgetem, hogy megkérem Em kezét, de most éreztem, hogy eljött az ideje. Mikor az óriás keréken voltunk már remegett kezem lábam, de szerintem nem vette észre rajtam. És akkor letérdeltem elé és feltettem neki a nagy kérdést. Féltem, hogy mi lesz ha visszautasít, de nagy szerencsémre nem így lett. Mikor kimondta azt a bűvös szót, úgy éreztem ennél boldogabb nem lehetek. Megtaláltam a Nagy Ő-t úgy érzem. Ebben a lányban meg van minden ami nekem kell. Szerény annak ellenére, hogy gazdagok. Visszahúzódó kicsit, pedig lenne mire nagyképünek lennie. Csoda szép, és mindenkivel nagyon kedves. Tudom, hogy Ő életem párja.
-Mrs. Malik. - mondta ki hangosan. Először furán hangzott, de aztán elfogott a büszkeség. Mrs. Malik gyönyörűen cseng ez a név, főleg ha egy ilyen elképesztő lány viseli. Nem is vettük észre, hogy így elszzaladt az idő. Már besötétedett, és leértünk a London Eye aljára. Kiszáltunk majd kéz a kézben sétálni kezdtünk. Oda jött pár rajongó és kértek autogrammot és képeket. Jól esett nekem is és menyasszonyomnak is, hogy nem csak tőlem de tőle is kértek páran aláírást. Pár szemfüles Directioner, kiszúrta Em ujján a gyűrűjét, és megkérdezték, hogy akkor mi most össze fogunk házasodni? Emily félve pillantott rám, én pedig a büszkeségtől dagadva válaszoltam nekik boldogan, hogy igen megkértem a kezét pár perccel ezelőtt, és ők az elsők akik tudnak róla. Szerencsére nagyon örültek neki, és elkezdtek sikongatni és gratuláltak. Általában idegesít, ha valaki beleordít a fülembe, de most még ez sem tudott zavarni. Ettünk két-két gombóc fagyit majd utunk egy parkba vezetett. Leültünk az egyik padra és beszélgettünk.
-Zayn, én ezt még mindig nem hiszem el. Mond, hogy nem álmodok. Csípj meg kérlek, vagy csinálj valamit, hogy végre elhigyjem, hogy ez a valóság. - Mondta csillogó szemekkel kedvesem. Hülyeségből bele csiptem egyet és mikor nem ébredt fel, megölelt és lágyan megcsókolt. Ezt a romantikus pillanatot a telefonom csörgése zavarta meg. A kijelzőre pillantottam és láttam, hogy anya hív. Muszáj volt felvennem..
-Szia egyetlen édesanyukám. Mondd mit szeretnél! - mondtam az örömtől kicsattanóan.
- Zayn, ne haragudj, hogy megzavartalak, de most azonnal haza kell jönnöd. Apád már megint részeg és az újdon sült haverjaival pókereznek.
 -Hogy micsoda? Ezt nem hiszem el. Mért kell ennek mindig tönkre tennie az én boldogságomat? - ez az ember bármikor fel tud húzni, még a lenyugodtam és legboldogabb perceimben is képes rá.
-Hát, tudod milyen az apád, de amikor azt mondtam neki, hogy elhagyom akkor megfenyegetett, hogy meg ölet.
-Mi van? És nekem erről eddig mért nem szóltál? Majd én megtanítom neki. - kiabáltam már a telefonba.
-Jöhet Em is?
-Kisfiam, ne haragudj, de jobb lenne, ha most inkább haza menne. Nem szeretném, hogy ezt lássa.
-Jó, oké, megértettem. Nemsokára otthon leszek. - és ezzel kinyomtam a telefont. Keveredtek bennem az érzelmek. Egyszerre voltam, boldog amiatt hogy nem rég mondott igen-t a legfantasztikusabb lány a Földön akit ismerek. És ezzel ellentétben dühös is voltam apámra. Aki már megint túl lőtt a célon. Ha ez így folytatódik meg fogok bolondulni abban biztos vagyok. Valamit tennem kell. Most szét tudnék ütni bármit idegességemben, nem fogja nekem tönkre tenni az életemet egy alkoholista ember.
-Emily, most haza kell, hogy kisérjelek, apám már megint nem bírt magával. Segítenem kell otthon. Ne haragudj kérlek.
-Persze, semmi baj. Megértem. - mosolygott egyet, de láttam, hogy egy kicsit megbántódott. Ha tehetném minden percemet vele töltenék,de ez sajnos nem lehetséges.

Emily szemszöge:

Zayn apja megint csinált valamit. Valamit, amit nekem nem mond el Zayn. Talán ha rákérdeznék akkor megtudnám, de úgy látom nem szeretné inkább ezt rám zúdítani. Pedig én segítenék neki, hiszen mostmár hivatalosan is a menyasszonya vagyok, és nem sokára pedig már a felesége is. Megfogta kezemet, majd egy kicsit sietős tempóban kezdtünk gyalogolni. Csak 2utcányira van a házunk ettől a parktól így 10perc alatt oda is értünk. Út közben nem beszélgettünk. Láttam, hogy nagyon bántják a most történtek, ezért inkább nem is eröltettem a beszélgetést. Az ajtó előtt adott egy csókot, majd elengedte kezemet. Még néztem ahogy szinte rohanva távolodik tőlem, majd egyszer csak eltűnt a sötét kivilágítatlan Londoni utcában. Beléptem az ajtón, és barátnőm egyből a nyakamba ugrott.
- Szia Ash. - köszöntöttem egy mosollyal, és két puszival.
-Emily, együtt költöztünk ide és már nem láttalak legalább 3 napja. Nem is telefonáltál. Mi volt veled? Hol voltál? Mit csináltál? Jó volt? Mesél el mindent. - zúdította rám kérdéseit.
-Tudod jól, hogy Zaynnel voltam. És hát történ nagyon jó dolog is, és szörnyű is. Felmentünk a szobámba, és elmeséltem neki mindent ami ebben a pár napban történt. Ő csak ült velem szemben, és hallgatta történetemet. Néha nevetett egyet, vagy éppen legörbült a szája. Mikor pedig ahoz a részhez értem ami ma este történt, majd kiugrott a bőréből. Már most elkezdte tervezni a lánybúcsúmat, és az esküvőt. Megígértem neki, hogy mindenképpen lehet ő a koszorús lány.
-És Zayn mért nem jött be? - kérdezte kicsit szomorkásan.
-Anyukája hívta, hogy Yaser megint csinált valami butaságot. Ezért haza kellett rohannia, de előtte még azért haza kísért. Nem akarta, hogy egyedül kóvályogjak sötétben.
-Sajnálom. - mondta tényleg megbánó tekintettel, amit nem is nagyon értettem hiszen ő nem tett semmit.

__________________________________________________________________________________


Zayn szemszöge :

Mikor beléptem az ajtón 5 embert láttam az asztal körül akik kártyáztak. Ezzel nem is lett volna bajom, ha ezt nem 4 üveg vodka, és nem is tudom hány doboz sör mellett csinálnák. Most komolyan 1 napja van itt, és már hozott haza 4 részeges embert. Anya rohant oda hozzám.
- Zayn, kérlek küld el őket, vagy csinálj valamit. Már itt ülnek legalább 3órája. Isznak, kiabálnak és pókereznek folyamatosan.
- Nyugi anya. Majd én rendet teszek. - tettem vállára kezemet, és kedvesen válaszoltam neki.
-Szia apa. Kérlek küld el a haverjaidat! - utasítottam nyugodt hangnemben.
-Dehogy is. Nem mennek ők innen sehova se. Mi még játszunk. Menjetek fel aztán csináljatok amit akartok, de mi még maradunk. - csak úgy áradt belőle a büdös alkohol szag.
-Légyszi apa. Nem akarok veled veszekedni, küld el őket!
-Megmondtam, hogy nem mennek sehova! Hagyjál minket vékén. Törődj a kis ribancoddal. Hogy is hívják? Valami Emily ugye? Na menjél inkább hozzá, aztán ott panaszkodjál! - össze röhögött a haverjaival, majd folytatta a kártyázást.
-Na ide figyelj. Én nem akartam semmilyen veszekedést se, de az, hogy Em-et leribancozot túl megy minden határon. Ő nem ártott neked semmit, úgyhogy ne keverd ide. Amúgy is az én házamba vagy, szóval egyelőre azt csinálod amit én mondok. Szóval tünés innen most azzonnal! - emeltem fel a hangomat.
-Hé kölyök, menj inkább fel, hagyd a felnőtteket játszani. - mondta nem éppen udvariasan egyik vendégünk. Odafordultam hozzá, és pólójánál fogva rángattam fel az asztaltól, majd az ajtóhoz vittem és kilöktem rajta. Tudom nem volt szép dolog tőlem, de nem hagyhatom annyiban a dolgot.
-Na most pedig huzzatok haza mind annyian, vagy ha nagyon akarjátok titeket is kidobhatlak! - kiabáltam rájuk. Sikeres volt, ugyan is felálltak az asztaltól és haza indultak.
-Most ez még is mire volt jó taknyos? -állt fel apám az asztaltól és kezet emelt rám. Elkaptam kezét majd visszalöktem a szére.
-Vagy ott maradsz, vagy lefekszel aludni nekem aztán mindegy, de nem iszol többet megértetted? - tudom, hogy nem kéne így viselkednem vele, de ha a szép szóból nem ért akkor mást nem tudok csinálni. Nem tudom mikor lett ilyen, mikor még nem voltam híres egy nyugodt és minta család voltunk. Aztán minden megváltozott. Talán, ha nem megyek el az x-faktorba még mindig úgy élhetnénk mint előtte. Nem voltunk gazdagok, de boldogok voltunk és mindenem meg volt még úgy is. Emlékszem amikor elmentünk együtt kirándulni. Londontól nem messze egy kis erdős részre mentünk. Az egész család számháborúzott a fák között. Felderítettük az egész helyet, és találtunk egy kis tisztást. Tényleg olyan volt mint a mesékben. Egy patak volt ott aminek volt egy kis vizesése. A Nap átsütött a fák lombjai között és fénye megcsillant a vizen. Láttunk őzeket és nyuszikat is. Hm.. Milyen jó is volt akkor még. Most meg? Verekszek az apámmal. Szörnyű, hogy mi lett ebből a családból. Szégyellem magamat, mert megütöm, mert kiabálok vele, de ha nem teszek semmit csak még rosszabb lesz ez az állapot. Gondolat menetemből egy ütés zökkentett ki amit Yaser mért a fejemre. És tessék már megint verekszünk.
-Apa, - szólítottam meg kedvesen. - emlékszel még milyen volt régen? Amikor normálisak voltunk. Amikor mentünk minden felé, és együtt voltunk? Hiányoznak azok az idők. Próbáljunk meg olyanok lenni megint. Mint pár évvel ezelőtt. - ahogy ezeket kimondtam legördült egy könnycsepp az arcomon. Lehet hogy már 20 éves vagyok, és erős, de ezt nem tudom magamba tartani. Senki nem tudja milyen volt az életünk azelőtt, hogy ismert lettem.
-Igen emlékszek, és tudod mit gondolok? Hogy a mostani életem nekem sokkal jobban tetszik. Akar a szar ugyan olyan lenni mint régen. Inkább adj egy pohár sört! - mondta gorombán. Én ezt már nem bírom tovább. Az ajtó felé indultam. Leakasztottam a bőrkabátomat, majd kiléptem az ajtón és kocsiba ültem. Nem tudtam pontosan merre is megyek, csak hajtottam egyenesen. Néha befordultam jobbra, aztán balra és észrevettem egy bulizó helyet. Leparkoltam majd bementem és a pulthoz sétáltam. Rendeltem egy jäger-t, majd még egyet és egy újabbat. Bementem a tánc térre és egy két csajjal elkezdtem táncolni. Tudom, hogy ha ezt meglátná Em, nem lenne jó vége, de most valahogy még ez sem tud érdekelni. El akarok felejteni ma estére mindent. Egyszer csak egy nagyobb társaságba keveredtem és ittunk. Volt ott pár lány is. Sokat táncoltunk. Aztán előkerült valami fehér por, és onnantól kezdve semmire sem emlékszek..

Meghoztuk a 3. részt is. tudom, hogy 1 hetet késtünk vele és nagyon sajnáljuk. Összesen 446-an nézték már meg a blogot, és 5 feliratkozónk is van, amit nagyon nagyon megszeretnénk köszönni. Iszonyatosan jó érzés azt látni, hogy kíváncsiak vagytok a történetre. Közben megkaptuk életünk első díját amit még egyszer nagyon megszeretnék köszönni. Remélem tetszett ez a rész is, ha így van akkor komizzatok és iratkozzatok fel. :) ♥